Az óra, ami gyógyít
Nem az éhség ébresztette – hanem a ritmus. Egyre korábban kezdett kelni. Nem fegyelem vagy egy új ébresztőóra miatt, hanem mert a teste elkezdett valami mélyebbel összehangolódni. Megváltoztatta, hogy mit eszik, de most eljött az idő, hogy megváltoztassa, mikor eszi azt meg. És ez egy egyszerű elvvel kezdődött: zárjuk be korán a konyhát.
Évek óta olvasta a kutatásokat. Az időkorlátos étkezés (TRE) – vagyis az a gyakorlat, hogy minden nap egy meghatározott időablakon belül étkezünk – nem csak a fogyásról szól. Mélyrehatóan alakítja át az anyagcserét, a gyulladásos folyamatokat, az inzulinérzékenységet és számára a legfontosabbat: a mikrobiotát. Azok a páciensei, akik szűkítették az étkezési időablakot, gyakran kevesebb puffadást, jobb alvást és alacsonyabb éhomi vércukorszintet tapasztaltak. De eddig ő maga ezt még nem próbálta ki igazán komolyan.
12:12-es ritmussal kezdte: evés reggel 8 és este 8 között. Aztán fokozatosan rövidítette 10:14-re, majd 8:16-ra. Néhány napon belül emésztése rendezettebbé vált, elméje éberebb lett. Az esti nassolás, ami korábban ártalmatlannak tűnt, most olyan volt, mint egy zavaró zaj, amely felborította a bél zenekarának csendjét. Amikor abbahagyta, alvása mélyült, és a reggeli éhség visszatért – nem sóvárgásként, hanem valódi készenléttel.
A mögötte álló tudomány lenyűgözte. A bélnek megvan a saját cirkadián órája. Bizonyos mikrobák az étkezési időszak alatt kivirulnak, míg mások ezt a böjt alatt teszik. Ha az étkezés későn vagy rendszertelenül történik, a mikrobiális egyensúly összezavarodik – ami alacsony fokú gyulladáshoz, rossz emésztéshez, sőt talán az alvás közbeni DNS-helyreállítás hatékonyságának csökkenéséhez vezethet. Azok az egerek, amelyek az inaktív időszakukban kaptak enni, több súlyt szedtek fel, szegényesebb mikrobiota-profilt mutattak és nagyobb anyagcsere-stresszt szenvedtek el – még ugyanannyi kalória elfogyasztása mellett is.
De számára nem csak a böjtről volt szó – hanem a következetességről. Az étkezéseket úgy kezdte kezelni, mint a napállásokat. Az első étkezés csak a reggeli testmozgás után törte meg a böjtöt. A vacsora mindig napnyugta előtt ért véget. Ezután csak vizet vagy gyógyteát ivott. Nem szabályok voltak ezek, hanem ritmus. Úgy tűnt, a mikrobiotája inkább a jazzt kedveli, mint a káoszt.
Az eredmény? Több energia kevesebb óra alatt. Kevesebb ételhez kötődő rögeszme. És – váratlanul – mélyebb kapcsolat az idő múlásával. Az étel nem csupán táplálék volt – hanem egy jel. És ő végre meghallotta.
Következő hét: „A megfelelő sereg etetése” — rostok, polifenolok és egy ellenálló belső ökoszisztéma felépítése.