Lenyelnéd, hogy tovább élj?
Csinált már furcsa dolgokat korábban is. Böjtölt három napig. Lefutott egy maratont (42 km-t) csak vízzel és sóval, egy 400 méteres atlétikai pályán körözve. De akkor még csak 17 volt. Részt vett több mint száz széklettranszplantációnál. De ez most más volt. Most a „páciens” nem volt beteg. Ezúttal a cél nem a túlélés volt – hanem a potenciál.
Először 2019-ben hallott a Veillonella baktériumról. Egy Harvard Medical School-i kutató arról írt, hogy a Boston Marathon futóinak bélflórájában ez a baktérium jelentősen felszaporodik, és képes a laktátot – a fizikai munka melléktermékét – propionáttá alakítani. A propionátot pedig az állóképességgel és regenerációval hozták összefüggésbe. Egereknél egy adag Veillonella 13%-kal növelte a futópados teljesítményt. Mintha a mikrobák feltártak volna egy rejtett sebességfokozatot. Tudta, hogy az olimpikonok ölni tudnának 2-3% extra állóképességért.
Ez az előadás ott ragadt a fejében, mint egy elvetett mag. Mi van, ha – gondolta – az elit sportolók nemcsak jobb szívvel vagy erősebb elmével rendelkeznek, hanem egy olyan bélökoszisztémával is, amit az évek edzése finomhangolt? Egy bélrendszerrel, ami szinte mindent képes hasznosítani? És mi van, ha ezt az ökoszisztémát „kölcsön lehet venni”?
Így hát megkért három ismerőst – mindhárman ultrafutók, mindhárman teljesen más karakterek –, hogy tegyenek meg neki egy szívességet. Nem edzéstippeket kért. Nem versenystratégiákat. Bár… azokat is. De leginkább mintákat. A laborban a kollégáival együtt átvizsgálták egyikük mikrobiotáját, kiszűrték a kórokozókat, majd kapszulázták a székletet. Hatvan kapszula. Húszszorosa az átlagos dózisnak. Szárítva, tárolva, bevetésre készen.
Egy reggel kezdte el szedni őket citromos vízzel és kamillával. Tíz napon keresztül, minden nap duplázva az adagot. Nem volt benne semmi rituálé, semmi dráma. Csak adatok. Meg egy belső megérzés. És aztán futott. Nem egy próbakört. Nem csak kocogott. Hetvenegy kilométert futott a Velencei-tó körül, azokkal, akik segítettek neki. A számok nem voltak világrekordok. Egyáltalán nem. Szenvedés volt. Rossz térddel a cél a célba érkezés volt. De ami igazán meglepte, az a valódi fáradtság hiánya volt. Nem volt “megsemmisült”. Nem jöttek a görcsök. Csak egy furcsa, tiszta könnyedség.
Lehet, hogy a Veillonella volt? Vagy a Faecalibacterium prausnitzii butirátja? Vagy csak placebo, laboros köpenybe bújtatva? Nem tudta. De a regeneráció gyorsabb volt. Az alvás mélyebb. Az éhség ösztönösebb. Valami megváltozott benne – nemcsak a mikrobiotájában, hanem a hitében is. És akkor eszébe jutottak az ultratáv-úszók. Akik Párizsban azután teljesítettek kiemelkedően, hogy megemelték számukra saját mikrobiotájuk dózisát.
Azt hitték, csak védelmet nyújt nekik. De most már tudta. Ők is tudták. Valami történik. És egy évvel később a két olimpikon már nem tudta megismételni ugyanazt az eredményt - anélkül, hogy megkapták volna az „erősítést”. Újabb véletlen egybeesés? Talán...
Mindig is tudta, hogy az FMT életeket menthet. De most elkezdett gyanakodni, hogy nemcsak megmenteni, hanem fejleszteni is képes azt.
Következő hét: „Az ellenségek a kamrámban” – feldolgozott ételek, anyagcsere-leépülés, és amit a mikrobáidról tudnod kell.
1. Scheiman, J., Luber, J. M., & Ilhan, Z. E. – Meta-omics analysis of elite athletes identifies a performance-enhancing microbe
Jonathan Scheiman, Jeffrey M. Luber, Zeynep E. Ilhan, Alexander V. Tuncay, Gregory A. Zeevi, Jacob J. Groach és mások, Meta-omics analysis of elite athletes identifies a performance-enhancing microbe, Nature Medicine, 2019 Jul;25(7):1104-1109.
Mit találtak:
Scheiman és kollégái 2019-ben áttörést jelentő tanulmányt publikáltak, amelyben azonosították a Veillonella atypica baktériumot, mint teljesítményfokozó mikrobát, amely jelentősen elszaporodik a Boston Marathon futóinak bélrendszerében. Meta-omikai elemzésekkel kimutatták, hogy a Veillonella fajok az állóképességi versenyek után jóval nagyobb arányban voltak jelen a sportolók székletmintáiban, mint a versenyek előtt.
A kulcsmechanizmus, amit feltártak, az volt, hogy a Veillonella képes a laktátot – a kemény fizikai megterhelés során keletkező „égő” mellékterméket – propionáttá alakítani, ami egy rövid szénláncú zsírsav, és összefüggésbe hozható a fokozott állóképességgel és gyorsabb regenerációval. Egérkísérletekben a sportolóktól izolált Veillonella adagolása 13%-kal növelte a futópados terhelhetőséget, ami oksági kapcsolatot sejtet a mikrobiota és a fizikai teljesítmény között.
A szerzők azt javasolták, hogy ez a laktát-propionát átalakulás egy visszacsatolási hurkot képez a gazdaszervezet és a mikrobiota között: ahogy az edzés során nő a laktátszint, a Veillonella felszaporodik, és olyan anyagokat állít elő, amelyek viszont javítják a gazdaszervezet állóképességét. Ez a felfedezés új távlatokat nyitott a mikrobiom-alapú ergogén (teljesítményfokozó) beavatkozások terén, amelyek nemcsak a sportteljesítményt, hanem a metabolikus egészséget is befolyásolhatják.
https://doi.org/10.1038/s41591-019-0485-4
2. Matsumoto, M., Inoue, R., & Tsukahara, T. – Voluntary running exercise alters microbiota composition and increases n-butyrate concentration in the rat cecum
Mitsuhiro Matsumoto, Ryo Inoue és Takamitsu Tsukahara, Voluntary running exercise alters microbiota composition and increases n-butyrate concentration in the rat cecum, Bioscience, Biotechnology, and Biochemistry, 2008 Jun;72(2):572-576.
Mit találtak:
Matsumoto és munkatársai azt vizsgálták, hogyan befolyásolja az önkéntes testmozgás a bélmikrobiota összetételét és a rövid szénláncú zsírsavak termelését patkányokban. A kutatás kimutatta, hogy a testmozgás – diétás változtatások nélkül is – képes szelektíven felszaporítani azokat a jótékony baktériumokat, amelyek n-butirátot termelnek, ami ismerten gyulladáscsökkentő hatású és támogatja a bélfal integritását.
Bár a tanulmány központi témája a butirát volt, az eredmények rávilágítottak egy fontos alapelvre: a fizikai aktivitás közvetlenül képes átalakítani a bél mikrobiális környezetét, előnyben részesítve azokat a fajokat, amelyek támogatják a gazdaszervezet anyagcseréjét és regenerációját. Az észlelt butirát-növekedés arra utal, hogy a mikrobiota alkalmazkodik a megnövekedett fizikai terheléshez, és olyan anyagcseretermékeket állít elő, amelyek hatékonyabb energiafelhasználást és gyorsabb felépülést tesznek lehetővé.
Bár a Veillonella nem volt a tanulmány fő fókuszában, az eredmények alátámasztják azt az elképzelést, hogy az edzés által kiváltott mikrobiális változások teljesítményoptimalizáló bélökoszisztémát hozhatnak létre, amely megalapozta a későbbi kutatásokat a laktátot metabolizáló baktériumok (pl. Veillonella) szerepéről a sportolók körében.
https://doi.org/10.1271/bbb.70520
3. Petersen, L. M., Bautista, E. J., & Nguyen, H. – Community characteristics of the gut microbiomes of competitive cyclists
Lauren M. Petersen, Eliza J. Bautista, Hai Nguyen, Robert W. Phan és John C. Gaffney, Community characteristics of the gut microbiomes of competitive cyclists, Microbiome, 2017 Apr 4;5(1):98.
Mit találtak:
Petersen és kollégái átfogó elemzést végeztek versenykerékpárosok bélmikrobiotájáról, hogy feltárják azokat a mikrobiális mintázatokat, amelyek a magas fizikai teljesítménnyel állnak összefüggésben. A vizsgálatok szerint az állóképességi sportolók mikrobiotája jelentősen nagyobb diverzitással rendelkezett, és olyan fajok voltak túlsúlyban, amelyek a szénhidrát-anyagcserében, a SCFA-termelésben és a nyálkahártya-immunitás szabályozásában játszanak szerepet.
A legfontosabb megállapítások között szerepelt a Veillonellaceae család tagjainak nagyobb előfordulása, amely megerősíti azt a hipotézist, hogy a laktátot metabolizáló mikrobák hozzájárulnak az állóképességi teljesítmény fokozásához. Emellett megemelkedett szintet mértek az Akkermansia muciniphila és a Faecalibacterium prausnitzii esetében is, amelyek ismerten támogatják a bélbarrier épségét és gyulladáscsökkentő hatással bírnak.
A kutatás alátámasztja azt az elképzelést, hogy az edzett sportolók bélmikrobiotája nem csupán passzív következménye a diétának és a testmozgásnak, hanem egy aktívan adaptálódó ökoszisztéma, amely együtt fejlődik a fizikai aktivitási szokásokkal. Ez a mikrobiális alkalmazkodás javítja a szubsztrátok hasznosulását, optimalizálja az energiafelhasználást és segíti a regenerációt, így potenciálisan átvihetővé válik mikrobiota-alapú beavatkozások (pl. FMT) révén.
https://doi.org/10.1186/s40168-017-0333-0