A kezdet: A beleimben érzem
Azt mondják, a tudás hatalom. De 49 évesen, egy erdei ösvény szélén ülve — ahol valaha kezdő futóként járt — már nem volt ebben annyira biztos. Életének és pályafutásának egy jó részét azzal töltötte, hogy valami értelmes tevékenységet találjon, mellyel másokon— tucatnyi, titokzatos bélbetegséggel, autizmussal, sőt depresszióval küzdő páciensnek — segíthet, gyakran olyan kezelést alkalmazva, amit az orvosok többsége ma is elképzelhetetlennek tart: széklet mikrobióta átültetést (FMT). Volt, hogy sikerült másokon segíteni. De a saját teste? A saját vitalitása? Ha hosszú távon nézi? Az kicsúszni látszott a kezei közül.
Nem volt beteg. Nem igazán. De valami nem stimmelt. A regeneráció lassabb lett. Az alvás felszínesebb. Az étel nem energizált — inkább elálmosított. És talán a legrosszabb: a kíváncsisága tompult, mint egy régi, fiók mélyén felejtett szike.
Ekkor merült fel benne: “Fel tudom-e használni mindazt, amit tudok, hogy megváltoztassam az életem?”
Ez nem egyszerű középkorban szokásos váltás volt. Már így is sok őrült dolgot megélt: böjtölt napokig, lefutott egy maratont egy 400 méteres pályán, kollégáival közösen – félig gerillamódon – visszaültetette olimpiai úszók saját bélbaktériumait, sőt egyszer egy elit ultrafutóból saját magába is. Egy héttel később 71 kilométert futott, anélkül, hogy falnak ment volna. Véletlen? Talán. De kezdett meggyökeresedni az ötlet: lehet, hogy a mikrobákban rejlik nemcsak a teljesítmény, hanem az átalakulás igazi kulcsa is?
Ez a blog — ez az út — nem a biohackingről vagy a hosszú élet hajszolásáról szól önmagáért. Valami mélyebb dolgot keres. Egyfajta teljességet, amit ő „healthevity”-nek nevez — az egészség és vitalitás egységét. A hosszú élet ennek része, persze. De ki akar sokáig élni lassú leépülés mellett? Ő biztosan nem.
A következő 31 hétben mindent tesztelni fog: ételt, böjtöt, székletterápiát, stresszt, alvást, szexet, napfényt, táplálékkiegészítőket. Tanulmányokat fog átnézni, önmagán fog kísérletezni, pácienseket látogat meg újra, és igen — talán még egyszer székletet is homogenizál majd.
De ezúttal ez most személyes. A cél? Nemcsak megváltoztatni a saját életét — hanem bebizonyítani, hogy az igazi, megélt, ellenálló egészség útja a bélrendszeren keresztül vezet. Azokon a több trillió mikrobán keresztül, akiket figyelmen kívül hagyunk, pedig talán náluk van a titok, hogyan élhetünk nemcsak tovább — hanem jobban.
Következő hét: "A láthatatlan szerv: Ismerd meg a mikrobiótámat."
1. Cryan et al. (2019) – A mikrobiota–bél–agy tengely
John F. Cryan, Kenneth J. O’Riordan, Caitlin S. M. Cowan, Kiran V. Sandhu & Thomaz F. S. Bastiaanssen, The Microbiota–Gut–Brain Axis, Physiological Reviews, 2019. október 1.
Mit találtak:
A bél mikrobiota több útvonalon keresztül kommunikál az aggyal – többek között a bolygóidegen, immunjeleken és mikrobiális anyagcseretermékeken, például rövid szénláncú zsírsavakon és triptofán-származékokon keresztül.
Szabályozza az agy főbb funkcióit: stresszválasz (HPA tengely), neurogenezis, mielinizáció, neurotranszmitter rendszerek (például GABA, szerotonin), valamint a mikroglia aktivitása.
Állatkísérletek jelentős hatásokat mutattak ki a hangulatra és viselkedésre: a csíramentes egerek például fokozott stresszválaszt, csökkent BDNF-szintet és megváltozott szorongásszerű viselkedést mutattak – ezek mind reverzibilisek voltak a mikrobiális kolonizáció révén.
Cryan laborja továbbá kimutatta, hogy bizonyos probiotikumok (pl. Lactobacillus) képesek befolyásolni az érzelmi viselkedést a bolygóideg modulálásán keresztül.
https://journals.physiology.org/doi/full/10.1152/physrev.00018.2018
2. Scheiman et al. (2019) — Meta-omikai elemzés elit sportolóknál: egy teljesítménynövelő mikroba azonosítása, amely a laktát anyagcserén keresztül működik
Jonathan Scheiman, Jacob M. Luber, Theodore A. Chavkin, Tara MacDonald, Angela Tung, Loc-Duyen Pham, Marsha C. Wibowo, Renee C. Wurth, Sukanya Punthambaker, Braden T. Tierney, Zhen Yang, Mohammad W. Hattab, Julian Avila-Pacheco, Clary B. Clish, Sarah Lessard, George M. Church & Aleksandar D. Kostic
Mit találtak:
A szerzők meta-omikai módszerekkel vizsgálták elit Boston Maraton futók bél mikrobiomját a verseny előtt és után.
Felfedezték, hogy a Veillonella nemzetség, különösen a Veillonella atypica faj, jelentősen felszaporodott a futás után, és az edzés során termelődő laktáton képes megélni.
Amikor ezt a törzset egerekbe transzplantálták, azok kb. 13%-kal jobb állóképességet mutattak futószalagos teszteken.
A mechanizmus szerint a Veillonella a laktátot propionáttá (egy rövid szénláncú zsírsavvá) alakítja, ami metabolikus támogatás révén javíthatja a futóteljesítményt.
Okozati bizonyítékot szolgáltat arra, hogy bizonyos bélmikrobák képesek fokozni az állóképességet. Rávilágít egy új anyagcsere-útra — laktát → propionát — amelyen keresztül a mikrobák támogathatják a sportteljesítményt. Felveti a mikrobiota-alapú probiotikumok potenciálját az állóképesség növelésében.
https://www.nature.com/articles/s41591-019-0485-4
3. Wang et al. (2020) — Ígéretes kezelés 2-es típusú diabéteszre: a széklet mikrobiota transzplantáció visszafordítja az inzulinrezisztenciát és az elváltozott Langerhans-szigeteket
Zezhen Wu, Bangzhou Zhang, Fengwu Chen, Rongmu Xia, Dan Zhu, Baolong Chen, Aiqiang Lin, Chuyan Zheng, Ducheng Hou, Xiaoyu Li, Shuo Zhang, Yongsong Chen
Mit találtak:
Az inzulinrezisztencia (HOMA‑IR) és a BMI jelentősen javult mindkét FMT-csoportban (metforminnal és anélkül is) az alapértékhez képest.
A böjt- és étkezés utáni vércukorszint, valamint a HbA1c szint szintén jelentősen javultak az FMT-csoportokban — hasonló mértékben, mint a metformin hatása.
A bél mikrobiális diverzitása jelentősen nőtt; számos donor-specifikus mikroba sikeresen megtelepedett a recipiensekben, köztük a Bifidobacterium adolescentis, amely erősen negatív korrelációt mutatott a HOMA-IR értékekkel.
A vizsgálat humán klinikai bizonyítékot szolgáltat arra, hogy az FMT érdemben javíthatja a metabolikus egészséget, fokozva az inzulinérzékenységet és a glikémiás kontrollt 2-es típusú cukorbetegség esetén, akár metforminnal, akár anélkül.
https://www.frontiersin.org/journals/cellular-and-infection-microbiology/articles/10.3389/fcimb.2022.1089991/full