Az én mikrobiális belső köröm A mikrobiótát elmagyarázni a betegeknek mindig egyfajta egyensúlyozás volt. Az emberek egyértelmű szerepeket akartak: jók vs. rosszak, hősök vs. gonoszok. De az igazság, amit évek tapasztalatai, kísérletei és még bél-újrahuzalozás után látott meg, sokkal összetettebb volt. A bél nem csatatér. Ez egy élő háló.Csomópontok és szálak rendszere, ahol minden faj...
A csodamolekulák Az egyetemi évek alatt még leegyszerűsítve gondolt az emésztésre – bevitt kalóriák, felszívott tápanyagok, kidobott „maradék”. Csakhogy ez a „maradék” valójában egyáltalán nem volt hulladék. Az emészthetetlen rostok, amelyeket az emberi szervezet nem tud lebontani, alapanyaggá váltak valami egészen más számára: a rövid láncú zsírsavak (SCFA-k) számára. Apró molekulák, amelyeket a mikrobák állítanak...
A vágyakozás üzenetet hordoz Évtizedeken át ellenségként kezelte a sóvárgást. Az esti cukoréhséget, a stresszes chipsevést, a furcsa kenyérvágyat akkor is, amikor már tele volt – az akaraterőt hibáztatta, talán az anyagcserét, talán a régi berögződéseket. De minél többet tanult, annál inkább más történet rajzolódott ki: a sóvárgás nem kudarc. Jelzés. A tudomány is ebbe...
Kioltom a belső égő érzést Évekig azt hitte, eleget eszik rostból. Itt egy saláta, ott egy banán, néha egy tál zabkása. Kiegyensúlyozottnak tűnt. De amikor közelebbről kezdte nézni a tudományt, rájött: a rost nem egy szám egy címkén. Az egy nyelv volt. És a legtöbb étkezése csak törve beszélte ezt a nyelvet. A nyugati emberek...
Szekvenáltam a belemet — ezt találtam Ez már nem puszta kíváncsiság volt – hanem elszámoltathatóság. A hónapokig tartó szokás-átrendezés, mikrobáinak táplálása és a ritmus, valamint az étrend határainak feszegetése után látni akarta, hogy a belő tükrözi-e a befektetett munkát. Kik is éltek benne most pontosan? Mindig figyelmeztette a betegeit, hogy ne értelmezzék túl a mikrobiomteszteket....
Mennyire nem édes Mindig is gyanakodott a „kalória nélküli édességre.” Úgy hangzott, mintha kijátszanák a természetet. És minél mélyebbre ásta magát a tudományban, annál inkább rájött, hogy az ösztöne nem volt teljesen téves – de nem is volt teljesen igaz. A mesterséges édesítők nem egyetlen történetet jelentettek. Sokfélét. Szacharin, szukralóz, aszpartám, sztívia, cukoralkoholok, mint az...
A sejtjeimnek mikrobiális frissítésre volt szükségük Évek óta érezte – azt az életébe beférkőző fáradtságot, amit semmilyen kávé nem tudott megoldani. A laborjai rendben voltak, az étrendje tiszta. De legbelül tudta, hogy valami nincs rendben. Ez nem egy bélrendszeri probléma volt. Nem igazán az öregedés. Valami sejtszintű. Ekkor kezdte összekötni a pontokat: a bélmikrobiota nem...
A körülöttem rejtőző toxinok Egykor azt hitte, hogy az egészség leginkább az étkezésről, a fittségről és a pihenésről szól. De minél mélyebbre merült a mikrobióta-kutatás világában, annál inkább rájött, hogy egy másik, láthatatlan réteg is szerepet játszik: az expozóm – a környezeti hatások összessége, amelyekkel nap mint nap találkozunk. Műanyagok, szennyező anyagok, illatanyagok, tisztítószerek, nehézfémek,...
A nagy fermentációs kísérlet Korábban is evett savanyú káposztát. Néha vett kombuchát. Talán egy kevés misót is kevert levesbe. De eddig az erjesztés számára csak íz volt. Nem orvosság. Nem küldetés. Ez most megváltozni készült. Minél többet tanulmányozta a mikrobiotát, annál inkább egy igazság került előtérbe: a nagyobb mikrobiális sokféleséggel rendelkező népességek étrendjükben gyakran fogyasztanak...
Bűn és erény a bélvilágban Sokáig mondogatta, hogy az apró élvezetek ártalmatlanok. Egy pohár bor, egy erős presszó, egy-egy alkalmi fájdalomcsillapító. Nem túlzás, nem visszaélés – csak kényelem. De ahogy egyre mélyebbre merült az útján, rájött valami finom részletre: még a „kis dolgok” is üzenetek a mikrobiotának. Az alkohol például nagyobb súllyal bírt, mint várta....
