A fermentálható rostok a bélbaktériumok fő tápláléka: rövid szénláncú zsírsavakká alakulnak, amelyek táplálják a vastagbelet és csökkentik a gyulladást.
A prebiotikumok nem új baktériumokat visznek a bélbe, hanem szelektíven táplálják a már ott élő hasznos mikrobákat, például a bifidobaktériumokat.
A probiotikumok élő mikrobák, amelyek inkább átmeneti vendégek a bélben, mint állandó lakók; hatásuk a törzstől, a dózistól és az állapottól függ.
Az erjesztett élelmiszerek élő ételek: a bennük lévő mikrobaközösségek és anyagcseretermékeik közvetlenül gazdagíthatják a bélflórát és csökkenthetik a gyulladást.
A kefir, a kombucha vagy a kvász ősi módja annak, hogy folyékony formában kedvező mikroorganizmusokat juttassunk a szervezetbe, támogatva a bél egyensúlyát.
A rezisztens keményítő emésztetlenül jut el a vastagbélbe, ahol a baktériumok butiráttá fermentálják – ezért az egyik leghatékonyabb prebiotikus rost.
A jól megtervezett, rostban gazdag vegán étrend táplálja a bélbaktériumokat, de a B12 és néhány tápanyag tudatos pótlása nélkül hiányállapot fenyeget.
A tengeri algák olyan különleges rostokat – alginátot, laminarint, fukoidánt – kínálnak, amelyeket csak bizonyos bélbaktériumok bontanak le, ha a mikrobiota felkészült rájuk.
A hagyományos, minimálisan feldolgozott, rostban gazdag étrendek évezredek alatt formált, sokszínű mikrobiotát tartanak fenn, amelyet a nyugati étkezés egy generáció alatt beszűkít.