A szobanövények és talajuk szerényen gazdagítják a beltéri mikrobiális sokféleséget — kis napi kapcsolat a természettel, nem önálló terápia.
A Hadza vadász-gyűjtögetők bélflórája évszakról évszakra átrendeződik az étrenddel; nálunk ez tompább, de a szezonális rost ma is mérhetően formálja a mikrobiomot.
A belélegzett PM2,5 részecskék a garaton át lenyelve a bélbe jutnak, ahol oxidatív stresszt és gyulladást keltve csökkentik a diverzitást és a védő Akkermansiát.
A klórozott csapvíz biztonságos, de fertőtlenítési melléktermékeket hoz és kiszűri azt a környezeti mikrobiális sokféleséget, amely a kezeletlen forrásvízzel még naponta éri a belünket.
A glifozát a bélbaktériumokban működő – emberi sejtből hiányzó – sikimát-útvonalat gátolja, így a Bifidobacteriumot és Lactobacillust szelektíven szoríthatja vissza; a bio választás csökkenti a terhelést.
A háztartási por élő mikrobákat és endotoxint hordoz, amelyek lenyelve a belet is elérik; a sokféle mikrobájú farmpor – az amish gyerekeknél – immunhangoló jelként véd az asztmától.
A MetaSUB-projekt szerint a metrófelületek főként ártalmatlan bőr- és környezeti mikrobákat hordoznak; az utazás a városi mikrobiális sokféleség normális forrása, nem fertőtlenítendő veszély.
A munkahely olyan következetesen formálja a mikrobiotát, mint az étrend: a gazdálkodók flórája sokszínűbb, míg a műszakos munka és a kórházi környezet visszaszorítja a védő közösségeket.