Sóska
'Az almasav-citromos zöldlevél — magas C-vitamin és kvercetin, de óvatosság az oxalát miatt.'
- Latin név
- Rumex acetosa L. (Polygonaceae)
- FODMAP
- 🟢 alacsony (≤ 75 g friss / adag) — alacsony FODMAP, de magas oxalát miatt korlátozott
- Evidencia szintje
- ★ ★ (kis humán adatok; preklinikai polifenol- és antibakteriális vizsgálatok)
- Mikrobiom-pozíció
- kvercetin- és antocianin-szubsztrát; magas oxalát-tartalom miatt mérsékelt fogyasztás javasolt
- Mit ad?
- C-vitamint (≈ 48 mg/100 g friss — magas), kvercetint (≈ 50–100 mg/100 g — flavonol antioxidáns), antocianinokat (a vöröses fajtákban), almasavat és citromsavat (a jellegzetes savanyú íz), magnéziumot (≈ 103 mg/100 g) és vasat (≈ 2,4 mg/100 g). A savanyú ízt elsősorban az oxálsav és az almasav adja.
- Mennyit?
- Frissen, salátaként 30–50 g/adag (néhány levél), főzve (sóskafőzelék) 100–200 g/adag, heti 1–2×. A főzés és a főzővíz elöntése jelentősen csökkenti az oldható oxalátot.
- Mikor kerüld?
- Kalcium-oxalát vesekő anamnézis, aktív hyperoxaluria, krónikus vesebetegség (CKD 3–5), köszvény (mérsékelt purin), kisgyermek nagy mennyiségben (oxalát-terhelés), warfarin (mérsékelt K1), kalcium-anyagcsere-zavar, aluminium-edényes főzés (sav + alumínium reakció).
A sóska a mérsékelt övi Eurázsia ősi vad zöldsége — már a kelták, az ősi egyiptomiak és a rómaiak is fogyasztották savanyú levesként és emésztés-serkentőként. Plinius savanyú ízű „lapathum"-ként említi a Naturalis Historiae-ban, és gyomorbántalmakra javallja. A középkori európai konyhákban a sóskafőzelék (a francia „oseille", a német „Sauerampfer") tavaszi tisztító ételként jelent meg — a téli C-vitamin-hiány utáni első frissítő zöld. A magyar parasztkonyhában a sóskaleves tojással klasszikus áprilisi étel; Erdélyben „madársóska" néven a vadon termő apró erdei változatát is gyűjtötték. A 19. századi botanika különböztette meg a kerti Rumex acetosát a sóskaszerű ánálistól (Rumex acetosella) és a lófársóskától (Rumex obtusifolius).
🔬 Tudományos háttér
A sóska bioaktív-profilja két ellentétes oldalból áll: erős antioxidáns + jelentős anti-tápanyag-terhelés. A C-vitamin (≈ 48 mg/100 g) és kvercetin-tartalom (egyes elemzések szerint ≈ 50–100 mg/100 g friss tömegre — a hagyma és alma kategóriája) a fő antioxidáns. A kvercetin Boots et al. (2008) Eur J Pharmacol áttekintés szerint dokumentált antihisztamin-, gyulladáscsökkentő és érfal-stabilizáló hatású; kis humán vizsgálatokban (Edwards 2007) napi 730 mg kvercetin szisztolés vérnyomás-csökkenést mutatott.
A negatív oldalon: a sóska az egyik legmagasabb oxalát-tartalmú étrendi zöldség (≈ 300–500 mg/100 g friss, egyes források akár 700 mg/100 g — Holmes 2000 Ann Nutr Metab). Az oxálsav kalciummal, vassal és magnéziummal komplexet képez, csökkenti azok biohasznosulását, és kalcium-oxalát vesekő-hajlamosaknál kőképződést indukálhat. Chai és Liebman (2005, J Agric Food Chem) szerint a 3–5 perces forralás + főzővíz elöntés 40–60%-kal csökkenti az oldható oxalátot. Klinikai következtetés: vesekő-hajlamos vagy aktív hyperoxaluria esetén kerülendő; egészséges felnőtteknél mérsékelt, főzött adagolásban biztonságos.
Mikrobiom-szinten a sóska polifenol-mátrixa (kvercetin, antocianinok, hidroxifahéjsavak) a vastagbél-baktériumok által hidroxiacetát- és dihidrokvercetin-metabolitokká alakítható — Faecalibacterium és Roseburia népességet támogatja preklinikai modellekben (Aragonès 2021 Crit Rev Food Sci Nutr).
Egy korai olasz gyógynövény-screening (Mascolo 1987 Phytother Res) a Rumex acetosa kivonatát is tesztelte egy szélesebb spektrumú in vitro antibakteriális vizsgálatban — a mikróba-specifikus aktivitás (pl. H. pylori-targeting) ebből túl-extrapolált, klinikai relevanciát nem támaszt alá.
- + Kalciumdús étel (kefir, joghurt, tojás, érlelt sajt): a kalcium a bélben részben kötheti az oxalátot, csökkentve a felszívódó frakciót → kisebb vesekő-kockázat. Klasszikus sóskafőzelék tojással = igazolt párosítás.
- + Forralás → főzővíz elöntés: az oldható oxalát 40–60%-os csökkenése.
- + Olívaolaj / tejszín / kókusztej: zsír a zsíroldékony vitaminok (K1, β-karotin) felszívódásához.
- + Burgonya, sárgarépa főzelékként: simítja az élénk savanyúságot, kombinált rost-szubsztrát.
- + Mértékletes adag, heti 1–2× (nem napi): biztonsági adagolás egészséges felnőttnek.
- Vasszupplementáció ugyanabban az étkezésben: az oxálsav kelálja a vasat — válaszd el ≥ 2 órával.
- Alumínium-edényben főzés: a savak (oxálsav, almasav, citromsav) reakcióba lépnek az alumíniummal, fémes íz, mérgező alumínium-só. Rozsdamentes acél vagy zománcozott edény.
- Nagy mennyiségű nyers sóska szmúzi: koncentrált oxalát-bevitel — vesekő-rizikó.
- Kalcium-oxalát vesekő anamnézis vagy aktív hyperoxaluria: szigorú kerülés. A sóska az egyik legmagasabb oxalát-forrás.
- Krónikus vesebetegség (CKD 3–5): a magas oxalát és kálium kerülendő.
- Köszvény, hiperurikémia akut fellángolás alatt: mérsékelt purin-tartalom.
- Csecsemő és kisgyermek (< 5 év): nagy mennyiségben nem ajánlott (oxalát-terhelés a fejlődő vesére).
- Warfarin tartós kezelés: stabil heti minta szükséges (K1).
- Gyomorégés, GERD: a magas savtartalom irritálhat — főzve, tejszínes lágyítással jobban tolerálható.
„A sóska egészségesebb mint a spenót, mert magasabb C-vitaminú." ❌ Részben igaz, részben tévhit. A C-vitamin-tartalom valóban magasabb (≈ 48 vs. 28 mg/100 g), DE az oxalát-tartalom is jóval magasabb (≈ 300–500 mg/100 g vs. spenót 600–1000 — de a sóska gyakran kisebb adagban fogyasztható). Vesekő-szempontból mindkettő rizikós, mérsékelten kell fogyasztani.
„A vas-felszívódás kiváló sóskából." ❌ Tévedés. A sóska vastartalma (≈ 2,4 mg/100 g) papíron jó, DE az oxalát + polifenol kelálás miatt a biohasznosulás minimális. A „vér-építő tavaszi sóska" népi tan túlzás.
„A főzés tönkreteszi a sóska minden tápanyagát." ❌ Részben tévhit. A C-vitamin valóban csökken (≈ 50%), de a kvercetin és az ásványi anyagok nagyrészt megmaradnak — és a főzés + főzővíz elöntés az oxalát-terhelést jelentősen csökkenti, ami vesekő-szempontból előny.
1. Boots AW, Haenen GR, Bast A. Health effects of quercetin: from antioxidant to nutraceutical. Eur J Pharmacol 2008;585(2-3):325–337. 2. Chai W, Liebman M. Effect of different cooking methods on vegetable oxalate content. J Agric Food Chem 2005;53(8):3027–3030. 3. Holmes RP, Kennedy M. Estimation of the oxalate content of foods and daily oxalate intake. Kidney Int 2000;57(4):1662–1667. 4. Mascolo N et al. Biological screening of Italian medicinal plants for antibacterial activity. Phytother Res 1987;1:28–31. (általános növényi screening — mikróba-specifikus extrapoláció óvatossággal) 5. Edwards RL et al. Quercetin reduces blood pressure in hypertensive subjects. J Nutr 2007;137:2405–2411. 6. USDA FoodData Central — Sorrel, raw. 7. Monash University. Sorrel — FODMAP serving guidance.
[/fsb_refs]
